A siker tanulható: így valósítsd meg önmagad 12 lépésben

„Kitartás, mindjárt itt a hétvége!” Ismerős ez a mondat?

Legtöbbünk számára a munka az élet egy szükséges rossz velejárója. Várjuk a hétvégéket és utáljuk a vasárnap estéket. De biztosan így kell ennek lennie? Csak a hatalmasok kiváltsága, hogy a munkájuk egyben a hobbijuk is?

Cal Newport szerint nem valószínű, hogy találsz olyan munkát, ami tökéletesen illik hozzád vagy olyat, amit hobbiként tudsz csinálni. Először kitartó munkával karriertőkét kell építened, amit később felhasználhatsz. Olyan jónak kell lened, hogy megkerülhetetlen legyél az adott szakterületen. Utána fogod megtalálni azt, amit szerelemből tudsz csinálni. Ez fordítva nem működik.

Akár igaz Cal hipotézise, akár nem, kíváncsi voltam, hogy a sikeres emberek hogyan fedezték fel és bontakoztatták ki tehetségüket és hogyan jutottak el A-ból B-be.

12 sikeres embert kérdeztem arról, hogyan találták meg az útjukat, milyen lépéseket tettek az önmegvalósítás felé és mit tanácsolnak azoknak, akik még keresik a küldetésüket. A tudós, a vállalkozó, a világbajnok sportoló, a rapsztár, az angyalbefektető és a podcaster mind őszintén mesélnek karrierről, sikerről, küzdelmekről.

Ha még keresed az utad, karrierválasztás, netán karrierváltás előtt állsz, vagy csak egyszerűen nem találod a helyedet, akkor olvasd el ezt a cikket. Elfogultság nélkül mondhatom: ha valaki 10-20 évvel ezelőtt elküldte volna nekem ezt az írást, biztosan másképp alakítom az életem.

Köszönöm a közreműködőknek:

• Jeff Sanders a 5 AM Miracle podcast házigazdája (#1 podcast az önfejlesztés kategóriában az Apple csatornáján), előadó, produktivitási tanácsadó, két könyv szerzője (The 5 AM Miracle, The Free-Time Formula) és a Produktivitás Akadémia alapítója. További infó Jeffről: Jeffsanders.com
• Papp Gábor SEO tanácsadó, a The Pitch, Magyarország vezető online marketing és SEO blogjának alapítója
• David Hauser angyalbefektető, az Unstoppable c. könyv szerzője, a Delegated társalapítója és a Grasshopper alapítója
• Ricsipi (Dósa Richárd) az Animal Cannibals hip hop duó tagja
• Sonya Looney világbajnok hegyikerékpáros, podcast házigazda, előadó, táplálkozási tanácsadó. Még több infó Sonya-ról: Sonyalooney.com
• Prof. Dr. Jacques Demotes az Európai Klinikai Kutatási Infrastruktúra Hálózat (ECRIN) alapítója és igazgatója
• Dallos Zoltán tanácsadó, az Alkalmazottból Vállalkozó c. könyv szerzője, az Üzlet & Utazás rendezvények szervezője. Még több infó Zoltánról: Zoltandallos.com
• Paul Minors produktivitási blogger & tanácsadó. További infó Paulról: Paulminors.com
• Dr. Hufnagel Levente ökológus, egyetemi docens, igazságügyi szakértő, az Applied Ecology and Environmental Research c. tudományos folyóirat alapítója és főszerkesztője, egykori LDS püspök.
• Bőhm Kornél kommunikációs szakértő. Még több infó Kornélról: Bohmkornel.hu
• Prof. Dr. Nicola Curtin a Newcastle-i Egyetem egyetemi tanára. Nicola nemrég nagy médianyilvánosságot kapott, amikor egy rákellenes szer kifejlesztéséért kapott jogdíjából 865 ezer angol fontot adományozott a hátrányos helyzetűek oktatására.
• Ali Luke szabadúszó szövegíró. További infó Aliról: Aliventures.com

Hogyan találtad meg miben vagy kiváló és mit tudsz szerelemből csinálni?

Jeff Sanders szerint kísérletezni kell:

Évekig tartó hosszú kísérletezés során találtam meg az erősségeimet. Ma úgy tekintek vissza a húszas és részben a harmincas éveimre, mint egy kísérletre, hogy jobban megismerjem magam. Mindenféle munkát és hobbit kipróbáltam, hogy új élményeket szerezzek.

Maratonokat futottam, blogoltam, podcastot indítottam, coachként dolgoztam, beszédeket tartottam. Új étrendeket próbáltam ki, több száz könyvet olvastam, podcastokat hallgattam, dokumentumfilmeket néztem és igyekeztem mindent magamba szívni a környezetemből.

Ha végigmész egy ilyen folyamaton és figyelsz a jelekre, akkor egészen biztosan jobban megismered önmagadat. [A szerző fordítása.]

Papp Gábor először megtalálta, mivel szeretne foglalkozni és utána elsajátította a megfelelő készségeket – SEO tanácsadó lett:

Egy része tudatos volt, egy része szerencse. Írni mindig is szerettem, az üzleti-marketinges vonal pedig az egyetemen fogott meg. Ekkor írtam egy vendégposztot egy blogra üzleti témában, mert nem találtam jó magyar forrást, csak angolt az adott területen. Ott volt egy plugin, amiről ma már tudom, hogy egy SEO plugin volt. Megírtam a cikket. Szakmailag jól. Aztán a plugin kiírta, hogy rosszul van optimalizálva. És addig játszottam, amíg zöld nem lett minden piros rész. Majd amikor pár héttel később rákerestem az adott kifejezésre, amire a cikket optimalizáltam, akkor a Google 3. helyén volt a cikkem. Aztán elkezdtem egyre több cikket írni és optimalizálni. Aztán teljesen magával ragadott a terület. Majd rájöttem, hogy ebből miként lehet egy hivatást csinálni, amiből még akár pénzt is lehet keresni.

Inkább intuitív módon jött a dolog, mint tervezetten. De a tudatosságban persze benne volt, hogy az egyetemi üzleti tanulmányok és tudás erősen tereltek abban, hogy üzletileg is fenntartható dolgot találjak ki. Nekem először jött amit szeretek. Aztán abban jó lettem. Közben pedig kitaláltam, hogy ebből hogy lehet úgy pénzt keresni, hogy közben másoknak is segítek. Így született meg a The Pitch (https://thepitch.hu) mottója is: “olyan marketinges és SEO blogot csinálni, ami segít kinevelni a jövő marketinges generációját”.

Így utólag visszagondolva valami olyanra bukkantam, ami a japán “ikigai” elmélethez, szemlélethez áll igen közel. Vagyis olyan dolgot csinálj, aminek van értelme / célja, szereted csinálni, a világnak is szüksége van rá. És meg is tudsz belőle élni.

Erre nagyon sok elmélet és vizualizációs megoldás létezik, de a lényeg mindenhol ugyanaz. Találd meg a metszetet.

David Hauser szerint minden a gyermekkorra vezethető vissza:

A fejlődést egy iteratív folyamatként kell elképzelni: próbálkozol, elbuksz, tanulsz a hibáidból, újra próbálkozol. Próbáld ki magad minél több dologban és figyeld meg hová vezetnek. Lényegében ezt csináljuk kisgyermek korunk óta, csak felnőttként elfelejtjük ezt a képességünket vagy nem veszünk tudomást a létezéséről.

Ha megkérdezel egy gyereket, gyorsan elmondja neked, mit szeret csinálni és mit nem. Mi felnőttek mégis azt gondoljuk, hogy muszáj olyan dolgokkal foglalkoznunk, amit nem szeretünk. Mindig is az erősségeimre fókuszáltam, miközben igyekeztem tanulni a gyengeségeimből és olyan emberekkel körülvenni magam, akik segítenek kompenzálni az utóbbit. [A szerző fordítása.]

Nyitott szemmel kell járni – mondja Ricsipi: 

Már gyerekkoromban is rengeteg dolog érdekelt. Nyitott szemmel jártam az utcákat, figyeltem, hogy miről beszélgetnek a felnőttek, rádió és tévéműsorokat hallgattam. Elsősorban az újdonságokra fókuszáltam és egy idő után tudatosan szűrtem a számomra igazán érdekes tartalmakat. Nekem a szobafestés, a burkolás és a főzés helyett a rap zene lett a szerelem. Ez az, amit a mai napig nagy szerelemmel csinálok és hallgatok.

A kiválóság Sonya Looney szerint csak idő kérdése:

Nézd meg, mi az, amit szabadidődben szeretsz csinálni. Mi az, amit akkor is szívesen csinálnál, ha nem fizetnének érte. Ha olyasmivel foglalkozol, amit szeretsz, valószínűleg egyre többet akarsz vele foglalkozni. Úgy leszel kiváló valamiben, ha beleteszed az időt és munkát. [A szerző fordítása.]

Jacques Demotes multidiszciplináris szemléletmódot alakított ki:

Ha jellemeznem kellene magam, azt mondanám, multidiszciplináris beállítottságú vagyok, ami ellene megy a puszta kiválóság definíciójának. Ezzel a szemlélettel azonosulni tudok a legtöbb diszciplína képviselőjével (klinikusok, döntéshozók, menedzserek).

Élvezem, hogy nemzetközi környezetben dolgozhatom és hozzájárulhatok az európai integrációhoz. Minél többet találkozom európai kollégáimmal, annál inkább úgy érzem, közös a kultúránk és értékrendünk. [A szerző fordítása.]

Tarts önvizsgálatot – mondja Dallos Zoltán:

Kísérletezz minél többet. Érdemes különböző személyiségteszteket megcsinálni, pl. DISC, Enneagram, de egy egyszerű SWOT elemzés is sokat segíthet, amiben erősségek, gyengeségek, lehetőségek és veszélyek kategória szerint jellemzed magad. Érdemes egy önvizsgálatot tartani, hogy valóban miben is vagyunk jók; visszanyúlni az iskolai évekhez, első munkahelyekhez: mi volt az, amit élveztünk, amit szívesen csináltunk? Mi a hobbink? Ha valaki nem fizetne érte egyáltalán, akkor mi lenne az, amit szívből tudunk csinálni reggeltől estig? Kérj visszajelzést egy mentortól vagy mastermind csoporttól.

Hallgasd meg, mit mondanak a körülötted lévők – vallja Paul Minors:

Karrierem kezdetén figyeltem, hogy a körülöttem lévők mit mondanak a munkámról: miben vagyok jó. Mivel ez teljesen megegyezett a belső hangommal, egyenes út vezetett a produktivitás és hatékony rendszerek kiépítése felé. Ha bizonytalan vagy, figyeld meg, milyen könyveket olvasol, milyen podcastokat hallgatsz, miről tanulsz szívesen szabadidődben. [A szerző fordítása.]

Hufnagel Levente szerint mindenkinek vagy egy küldetése:

Én úgy gondolom, hogy akkor sikeres egy ember, ha felismeri és betölti küldetését. Hívőként úgy mondom: Mennyei Atyánk mindenkit elhív valamilyen isteni küldetésre, szent feladatra ebben a földi életben, és akkor leszünk boldogok, ha megértjük az erre vonatkozó személyes kinyilatkoztatását és követjük a nekünk kijelölt utat. Ez által fejlődünk legjobban és ez által közvetítjük a legtöbb áldást a Világ számára. Materialista nyelven ez úgy hangzik, hogy minden ember egyéni tehetségekkel születik, és egyéni érdeklődései alakulnak ki kisgyermekkorában. Akkor lesz boldog és sikeres, ha sikerül tehetségeit felismerni és azokat érdeklődése, belső motivációi mentén kibontakoztatni. Létezésének ez által adhat legkönnyebben jelentőséget és értelmet úgy önmaga, mint az Univerzum nézőpontjából.

Én jó szülőket kaptam, akik kizárólagos élethivatásuknak a gyereknevelést tekintették és bölcsen csak annyi gyereket vállaltak, amennyire minőségi időt, figyelmet, energiát tudtak szentelni és megfelelő szintű anyagi körülményeket teremteni (ketten vagyunk testvérek). Azt hiszem más hozzáállással tulajdonképpen nem is szabadna gyermeket vállalni. Apukám mindent elkövetett, hogy már bölcsődés koromban nyitogassa szemeimet, felkeltse érdeklődésemet a világ dolgai iránt. Őt a versenysport és az építészet érdekelte, Anyukámat pedig a tánc, zene és a színház. Ezek a dolgok azonban nem tettek nagy hatást rám sem akkor, sem később, így elkezdtek más dolgokat kipróbálni. Észrevették, hogy nagyon szeretek a természetben sétálni, szeretem az állatokat, virágokat, így sokat vittek kirándulni. Az ajándékba kapott kisautóval vagy építőkockákkal nem sokat játszottam, viszont a nagyító, földgömb, később távcső, majd mikroszkóp nagyon felkeltette az érdeklődésemet.  A vidámpark nem vonzott annyira, bizonyos nagy hintáktól féltem is, viszont, ha állatkertbe vagy botanikus kertbe vittek, nagyon boldog voltam. Szerettem a Természettudományi és a Mezőgazdasági Múzeum kiállításait, viszont a Közlekedési – vagy a Szépművészeti – kevésbé kötöttek le. Óvodás koromban, ha megkérdezték, hogy mi leszek, ha nagy leszek, akkor már azt mondtam, hogy tudós. Egyszer 6-7 éves korom körül egy vidéki rokonlátogatás után Apukám a vasútállomáson vett nekem két-három Búvár zsebkönyvet, hogy legyen mit nézegetnem a hosszú vonatozás alatt (A Fák, bokrok, a Vadvirágok-2 és a Pókok, skorpiók című kötetek voltak ott akkor).  Innentől kezdve gyűjteni kezdtem a sorozat köteteit. A sorozat utolsó még hiányzó példányát bőven 45 éves korom után találtam meg és ugyanazzal a gyermeki örömmel vettem meg, mint amivel az első néhányat fogadtam.

Bőhm Kornél szerint a kiválóság a szakterületen eltöltött idővel, gyakorlattal, elmélyüléssel érkezik meg:

Ha az ember rátalál arra a területre, ami igazán mélyen megragadja a fantáziáját, könnyebben, szívesebben fordít rá sok időt és energiát, a kiválóság, vagy mondjuk szerényebben a magas színvonal a szakterületen eltöltött idővel, gyakorlattal, elmélyüléssel érkezik meg. Engem a kommunikáció, az üzenetek jó becsomagolása, átadása érdekelt a legjobban, ezen a csapásirányon indultam el és mindig arra az irányra fókuszáltam, ami a legérdekesebbnek mutatkozott.

Nicola Curtin munkáról:

Szerencsésnek érzem magam, hogy olyan karrierutat választottam, ahol maximálisan kihasználhatom a képességeimet. Nagyon lelkes tudok lenni, amikor előállok egy új ötlettel, tesztelem és igaznak is bizonyul a hipotézisem. Akkor sem félek kiállni az adataim mellett, ha azok ellentmondanak a tudományos közvélekedésnek. Ilyen esetben azonban nagyon szilárd alapon kell, hogy álljon a munkád és ha igazolódik a feltevésed, akkor áttörő sikereket érhetsz el. [A szerző fordítása.]

Ali Luke véletlenül cseppent a freelancer világba:

Mindig is szerettem történeteket írni. Az iskolában jó jegyeket kaptam az írásaimra. Amikor elkezdtem a blogomat, akkor döbbentem csak rá, hogy ez a műfaj is érdekel. Lényegében véletlenül lettem szabadúszó szövegíró: egyszer írtam egy vendégposztot és megkérdezték, írnék-e nekik pénzért. Fél évvel később teljes állású szövegíróként dolgoztam. 2008 óta szövegírással foglalkozom és azóta is imádom! [A szerző fordítása.]

Mi volt a legjelentősebb lépésed karrierutad során?

Jeff Sandersnek a podcastja elindítása hozott áttörést:

A 5 AM Miracle podcast elindítása volt a legjobb döntés az utam során. A podcast épített az erősségeimre, érdeklődésemre és jó üzleti modellnek bizonyult.

Számomra a podcast a legjobb marketing eszköz, egyszersmind kiváló alkalom arra, hogy kapcsolatot építsek vállalkozókkal, minden héten új tartalommal jelentkezzem, és olyan embereket érjek el, akiket más módszerrel aligha tudnék megszólítani.

A podcastom révén jutottam két könyvszerződéshez, számos esetben meghívott előadóként vehettem részt rendezvényeken, coachként is kipróbálhattam magam, ügyfeleket szereztem és nem utolsósorban barátokat is köszönhetek neki. [A szerző fordítása.]

Papp Gábor kockázatvállalásról:

A legjelentősebb lépés az volt, amikor alkalmazotti létből átváltottam a vállalkozói létbe. Először freelancer voltam, utána pedig ügynökséget alapítottam. Ez szakmailag, kihívások terén, pénzügyileg, kockázatban is teljesen más szintet jelentett, mint az alkalmazotti státusz.

David Hauser érett gondolkodású fiatal volt:

Már kis koromban építeni akartam, vállalkozó akartam lenni. Ez alapján választottam iskolát, majd később állást is. [A szerző fordítása.]

Ricsipi – a sikerhez több nagy döntésen keresztül vezetett az út:

Minden apró döntésnek szerepe van. A legnagyobb anyagi kockázatot akkor vállaltam, amikor 14 évesen rábeszéltem a szüleimet, hogy törjük fel a lakástakarékossági betétemet és vettem belőle egy audiomixert. Ez fontos lépés volt a zenei karrier elindításánál. A második meghatározó döntés az volt, amikor otthagytam a Külkereskedelmi Főiskolát, hogy maximálisan tudjak foglalkozni az Animal Cannibals-szel.

Minden egyes nap tegyél a céljaidért – vallja Sonya Looney:

Nem hiszek abban, hogy a sikerhez egyszerű lépéseken át vezet az út. A sikerem titka, hogy minden egyes nap apró lépésekben haladok a céljaim felé. Nyitottnak kell lenni a lehetőségekre. Akkor is, ha azok nem az eredeti célok felé vezetnek. Így lettem mesterdiplomás villamosmérnökből marketinges. Aztán 5 évvel később marketingesből vállalkozó. És így folytatom az utam, így fejlődőm. Tegyél a céljaidért minden nap. [A szerző fordítása.]

Jacques Demotes is merész volt:

A legnagyobb lépés az volt, amikor otthagytam a kutatási szakterületemet és elindultam a kutatásszervezés, tudománypolitika felé. [A szerző fordítása.]

Dallos Zoltán szerint mindenkiben van egy könyv:

Az alkalmazotti létemben az egyik legjelentősebb az volt, amikor az egyik nagy hazai banknál fiókvezető lettem 24 évesen. Teljesen zöldfülűként, csupán a jó értékesítési eredményeim miatt lettem vezető. Ekkor kezdtem el foglalkozni igazán a vezetéssel, önismerettel, emberekkel. Ez nagyon meghatározó volt és viszonylag fiatalon jött, amikor az empátia még nem volt az erősségem. Csak a számok, eredmények érdekeltek.

A következő pár évben meg tudtam tanulni, hogyan is kell az emberekkel bánni. A vállalkozói létben a legnagyobb lépés a könyvem megírása volt, ami 2019 májusában jelent meg, Alkalmazottból vállalkozó címmel. Ez mindenkinek egy régóta dédelgetett álma. Szerintem nagyon sokan azért nem kezdik el megírni a könyvüket, mert azt gondolják, hogy senki sem fogja olvasni. Mindenkinek az életéről születhetne egy könyv: mindenkiben van egy érdekes sztori, csak az a kérdés, hogy ezt hogyan tudja szintetizálni. A könyv iszonyatosan sok kaput nyitott meg, lehetőséget hozott és egy teljesen más szakértői pozíciót lehet ezzel elérni. Az írás folyamata azzal jár, hogy át kell gondolni mi az a tudásanyag, amit érdemes papírra vetni. Azért azt érdemes tudni, hogy üzletileg a könyv egy belépő termék, ebből elég nehéz nyugdíjba menni.

Paul Minors – a siker egyszerűen csak következetesség és kitartás kérdése:

Nem tudok egyetlen fontos lépésről beszámolni. Szerintem a siker következetes munka és kitartás gyümölcse. Minden nap tegyél valamit a céljaidért, legyél türelmes, próbálj ki új dolgokat, és végül meglesz a jutalmad. [A szerző fordítása.]

Hufnagel Levente szüleinek, feleségének és mentorainak tulajdonítja sikereit:

Mindig az volt a legjelentősebb lépés, ami éppen előttem volt. Jó néhány mérföldkő volt, és azokhoz mindig tartoztak kiemelkedő hatású személyiségek is, akik nélkül a pályám és életem másképp alakult volna. Általuk váltak a „kis lépések” életem mérföld-köveivé. Kisiskolásként számomra már nem volt kétséges, hogy biológus és azon belül ökológus kutató leszek, az is nyilvánvaló volt, hogy az élővilág védelme a fő élethivatásom, és a kutatómunkámmal ezt kívánom szolgálni. Családom többi tagja számára ez nem volt ennyire nyilvánvaló, mert általános iskolai tanulmányi eredményeim nem voltak jók, nem úgy nézett ki, hogy felvennének valamelyik olyan elit-gimnáziumba, ahonnan egyenes út lenne az ELTE vágyott okleveles biológus szaka; ahová akkoriban csak 15 embert vettek fel évente, és a ponthatár az egeket verte. Biológiából, földrajzból, történelemből, előtte környezetismeretből mindig ötös voltam, de olyan tárgyak is voltak néha, amikből bukásra álltam, másokból éppen csak megkaptam a közepest. Szüleim azt tanították, hogy nem az számít, milyen jegyeket kapok az iskolában vagy, hogy lustának-butának tart-e a tanár néni, az sem, hogy az osztálytársak vagy azok szülei mit gondolnak (pár év eltelik és egyiket sem látom soha többé), hanem az, hogy megtanulok-e ott valamit, ami beépül a világról alkotott maradandó tudásomba. Én ehhez tartottam magam és ami nem érdekelt azt tényleg ignoráltam. Az általános iskolás években fontos lépés volt az iskolai Természetkutató Szakkör (Vizy Zsolt, majd Horváth Gábor), aztán a Marczibányi-téri Madarász Suli foglalkozásai és hétvégi kirándulásai (Jánossy László majd Solt Anna), a nyári Madárgyűrűző Táborok (Homoki-Nagy István, Brellos Tamás, Berthy Márton, Roman Holinsky), az önkéntes nyári munka a Fővárosi Állat és Növénykertben (Mödlinger Pál). Középiskolás éveimben, fontos lépés volt maga a Szakközépiskola élelmiszer-analitikus szaka, ahol rengeteg kémiai, biokémiai, mikrobiológiai és műszeres laboratóriumi vizsgálómódszert tanultam meg gyakorlatban, és segítettek kutatómunkámban is (Pataki Imre és Ozsgyáni Istvánné). Fontos lépés volt a Természettudományi Múzeum poloskagyűjteményében végzett kutatódiák tevékenység (Vásárhelyi Tamás, aki később egyetemi, majd doktori témavezetőm is lett), és az ELTE Felvételi Előkészítő tanfolyama, és FEB-táborai (Paless Gyula és Kiss János, akikkel később oktatóként is együttműködtem ugyanott). Az egyetem csodálatos élmény volt, sok kiváló tanáregyéniséggel. Az ELTE tárgyain kívül a Kertészeti Egyetem Rovartani Tanszékére is áthallgattam, ami később egy párhuzamos doktori képzést is jelentett (Mészáros Zoltán). A doktoranduszi éveim újabb nagy mérföldköve Balogh János akadémikus trópusi expedíciós kutatásaihoz való csatlakozás. Az Ő osztályozását használva ökológusból nem jó vagy rossz van, hanem „trópustlátott ember” versus „trópust nemlátott ember”. Az Ő halála egy megbicsaklás volt a pályámon, amiből Harnos Zsolt akadémikus mentett ki, aki meghívott klímaváltozási kutatócsoportjába, amit ismét nagyszerű 10 év követett. Az Ő halála újabb megfeneklés, amiből Gyuricza Csaba a Gödöllői Egyetem agrárkarának akkori dékánja segített újra biztonságos kikötőbe hajózni. Tudományos kutatómunkám irányvonalának mostani letisztulását és elmélyülését, valamint a kutatási feltételek ideálisra alakulását feleségemnek köszönhetem. A vele kötött örökkévaló templomi szövetség lenne szakmai karrierem legfontosabb lépése, de ez nem volt lépés. Nem én és nem is Ő lépett, hanem Isten fonta össze életünk fonalát. Ha materialista módon kellene ezt leírnom azt mondanám, hogy irreálisan valószínűtlen koincidenciák sorozata. Egyikünk számára sem volt kérdéses, hogy életünkben új korszak kezdődik.

Eddigi életutam kiemelkedő lépései a hozzájuk kapcsolódó személyiségek által váltak mérföldkövekké, nélkülük nem az lennék, aki vagyok.

Mérföldköveimből én azt a következtetést vonnám le, hogy ha tudjuk mi életünk küldetése, akkor figyelnünk kell a kínálkozó lehetőségeket és élni kell azokkal, amik előre mozdíthatnak pályánkon. Meg kell látni minden adódó helyzetben a fejlődésünk lehetőségét, erőforrását.

Bőhm Kornél több fontos döntésről számol be:

Több mérföldkő volt eddig is a karrieremben, és most is újabb állomáshoz érkezem hamarosan. A legnagyobb lépés az volt, amikor komolyabb szakmai ismertség nélkül mertem a minden biztonságot nélkülöző szabadúszást választani, de hasonlóan nagy elhatározás kellett ahhoz is, hogy ezt a szabadságot újra elengedjem és integráljam a tudásomat egy közös cégbe, egy teljesen nulláról induló új üzletág felépítésébe. A kríziskommunikációról írt szakkönyvem természetesen önálló említést érdemel egy ilyen felsorolásban.

Nicola Curtin szerint a szerencsének nem elhanyagolható szerep jut a sikerben:

Nem vagyok biztos abban, hogy csak egyetlen lépésről lenne szó. Építek a szenvedélyemre és rengeteg szellemi erőfeszítést teszek a munkámba. A kutatói karrier során egy téma ismerője leszel, nem egy módszertané. Nekem a DNS hibajavítás lett a szakterületem.

Az életben egy csomó dolog a szerencsén múlik, és ez különösen igaz a tudományra: ezt fel kell ismerni és élni az adódó lehetőségekkel. Ehhez viszont tiszta fejre van szükség. Olyan helyen választottunk lakást, ami egy könnyű sétára van a munkahelyemtől. Ez kiváló alkalom arra, hogy séta közben elmélkedjem, vagy egyszerűen csak figyeljem a kék eget és hallgassam a madarakat. [A szerző fordítása.]

Apró lépésekben épült fel Ali Luke karrierje:

Nem tudnék kiemelni egyetlen mozzanatot, inkább sok apró lépést. Az egyik ilyen az volt, amikor 2007-ben elkezdtem WordPress-szel foglalkozni. Azóta számos WordPress alatt futó blognak dolgoztam. Jelenleg teljes állásban a WPBeginner blogra koncentrálok. A WordPress gyakorlatom teljes mértékben kifizetődött. [A szerző fordítása.]

Mit tanácsolnál azoknak, akik még keresik útjukat?

Ismerd meg önmagad – mondja Jeff Sanders:

Ha a karriered kezdetén állsz és bizonytalan vagy, merre indulj el, rövid időre felejtsd el a karrierutadat. Inkább tanulj annyit a környező világról és magadról, amennyit csak tudsz: olvass, hallgass podcastokat, és szívj magadba mindent, mint egy szivacs.

Minél jobban megismered magad, annál könnyebb lesz felismerned, hogyan is kamatoztathatod a benned rejlő tehetséget és felfedezési vágyat úgy, hogy az másoknak is hasznára váljon. [A szerző fordítása.]

Papp Gábor az Ikigai modellről:

Érdemes az ikigai mentén elkezdeni gondolkodni. 

1. Mi az, amit szeretek csinálni?
2. Mi az, amiben jó vagyok? 
3. Mi az, amiért fizetnek?
4. Mi az, amire szüksége van a világnak?

A sorrend itt bár tetszőleges, de a cél, hogy minél többet kipipáljunk. Valójában mindenki számára egyedi, hogy melyik kérdéssel indít. Ha valaki a klímavédelemre teszi fel az életét, akkor onnan indul, amire a világnak szüksége van. Ekkor azt kell kitalálni, hogy ebben hogy lehet jó és hogyan élvezheti igazán. És hogy lehet ebből megélhetést is csinálni.

Ha valaki szeret rajzolni, digitális anyagokat gyártani, jó is benne, akkor megvan, mit szeret és mi az, amiben jó. Akkor a két további kérdés, hogy ebből hogy lehet pénzt keresni. És hogy lehet olyat csinálni, amiért fizetnek is. Máris ott tartunk, hogy egy „grafikus” választhatja azt az irányt, hogy karikatúrákat rajzol, amivel megnevetteti a világot. Vagy elmegy egy céghez és a hosszú cikkeket, szakmai anyagokat, statisztikákat könnyen befogadható infografikákba ölti. Vagy épp elkezdhet logókat és arculatokat tervezni kis- és középvállalatok számára. Vagyis ugyanazok a kérdések sok-sok irányba el tudnak vinni minket.

De érdemes azt a célt szem előtt tartani, hogy az ikigai mind a 4 kérdésére, céljára legyen egy válaszunk. Vagy ha egyelőre nincs is, akkor tudjuk, hogy amit épp csinálunk, az arról szól, hogy az adott választ keressük.

David Hauser sikerről:

Csak csinálj valamit! Minden apró lépéssel tanulsz és felfedezel valamit a világból. A sikeres ember társaitól egyetlen dologban különbözik csak: cselekszik! [A szerző fordítása.]

A világ tele van lehetőségekkel – mondja Ricsipi:

Rengeteg a lehetőség! Érdemes középtávon tervezni. Mivel minden gyorsan változik, hosszú távra nehéz kalkulálni. Fontos a magabiztos angoltudás és a jó informatikai ismeret. Ne pazaroljunk túl sok időt a közösségi médiára, hacsak nem mi magunk vagyunk a tartalom szolgáltatói. Ha valaki a művészi pályát választja, akkor minimalizálja az inputot és maximálja az outputot. Nem kell félni semmitől! Manapság, aki sikeres szeretne lenni, szereti a munkáját és bírja a terhelést, annak nagy eséllyel valóra válnak az álmai.

Sonya Looney szerint az ember mindig többet akar:

Ne is számíts azonnali sikerre! Csak csináld azt, amit csinálsz pusztán azért, mert kedved leled benne. Azt gondoljuk, majd sikeresek leszünk, ha elérünk B pontba. Egy ideig ez valóban így is van, de minél jobbak vagy abban, amit csinálunk, annál magasabbra tesszük a lécet: a siker mércéjét. Fel akarunk jutni a hegycsúcsra, de mindig akad egy magasabb hegy. Eleinte csak magadnak akarsz bizonyítani, később aztán az lesz a célod, hogy másoknak segíts. [A szerző fordítása.]

Jacques Demotes hisz a multidiszciplinaritás eszméjében:

Bármivel is foglalkozol, legyél kész a nemzetközi karrierpályára és kutatási területed módosítására. [A szerző fordítása.]

Vedd körül magad hasonló gondolkodású emberekkel – vallja Dallos Zoltán:

Járj közösségbe és minél több mindent próbálj ki. Három dolgot emelnék ki: Meetup.com, Eventbrite.com és a Facebook események. Keress olyan eseményeket, ahol érdeklődési köröd szerint hozzád hasonló emberekkel tudsz beszélgetni. Tölts el minél több időt ilyen emberek között. A legfontosabb a támogató közeg megléte, főleg a kezdő vállalkozóknak. Részben ezzel is foglalkozom, hogy kezdő vállalkozóknak segítek.

Paul Minors hisz a kemény munka erejében:

Találd meg, ami érdekel, mélyedj el benne, minden nap dolgozz a céljaidért, és segíts másoknak a tudásoddal. [A szerző fordítása.]

Hufnagel Levente szerint a tudományos kutatómunka egyéni szellemi alkotótevékenység:

Azt tanácsolnám a fiataloknak és idősebbeknek egyaránt, hogy ha boldog, sikeres és gyümölcsöző életet szeretnének élni, akkor ne törődjenek a társadalmi elvárásokkal és szokásokkal és végképp ne a társadalmi elismerésben keressék életük célját és értelmét.  Keressék meg miben tehetségesek és mi az a tevékenység, amiben ezek a tehetségeik egyszerre bontakozhatnak ki hobbiként (ami örömet szerez) és hivatásként (ami az Univerzumot teszi jobb hellyé). Csak az a munka jó és méltó igazán az emberhez, ami hobbi és hivatás egyszerre, a többi kényszerpálya. Tehetségesnek lenni valamiben nem azt jelenti, hogy jobban kell festeni, mint Picasso, vagy eredetibb tudományos gondolatokkal előállni, mint Einstein, hanem csak annyit, hogy jobb érzékkel kell rendelkezni valamihez, mint amivel azok rendelkeznek, akik helyettünk az adott dologgal ott és akkor foglalkozhatnának. Soha sincs késő a saját utunkat megtalálni és végre rálépni. Mohamed jelentéktelen kisvárosi kereskedő volt, csak 40 éves korában kapta meg az első kinyilatkoztatást valódi küldetéséről, és 65 éves is elmúlt mire egyáltalán fejben elkészült főműve a Korán. Albert Einstein tehetsége nemhogy a középiskolában, de még az egyetemen sem mutatkozott meg még annyira sem, hogy professzorai közül bárki is méltónak találta volna arra, hogy meghívja tanársegédjének vagy asszisztensének; a kollégák szemében jelentéktelen szabadalmi kistisztviselőként teljesítette be küldetését. Gregor Mendelt korának tudományos közössége szintén jelentéktelennek, kolostori borsókertésznek tartotta. Csodálatos publikációja után 20 évvel úgy halt meg, hogy senki sem ismerte el munkásságának zsenialitását, a genetika tudományának első alaptörvényeit.   Ezek a jól élt életek, és nem azok, akik ragyogó csillagok voltak koruk közéletében, de ma már a neveikre sem emlékszik senki.

— A fiataloknak azt tanácsolnám: házasodni nem kötelező. Se nő se férfi ne vegyen a nyakába olyan igát, melyet lelke mélyén nem kíván. Gregor Mendel, Jedlik Ányos vagy Gimesi Nándor úgy teljesítette be kiemelkedő élethivatását, hogy sohasem volt társuk. Ugyanakkor Marie és Pierre Curie példa arra, hogy milyen csodálatos belső lelki erőforrás lehet, ha úgy választ valaki társat, hogy felismert élethivatásaik erősítik egymást. A házasságnak akkor van ott az ideje, ha mindketten stabilan állva a lábukon, ismerve céljaikat tudnak örökkévalónak szánt szövetséget kötni. Hiszem, hogy ahogyan Isten mindenkit elhív egy szent élethivatásra, úgy mindenki számára előkészíti az utat arra, hogy legyen vagy ne legyen társa abban. Ha és amikor megtalálod azt, akit Isten neked rendelt, akkor azt tudni fogod.

–A leendő szülőknek azt tanácsolnám, hogy ne vállaljanak gyereket, ha bármi mást az életükben fontosabbnak tartanak, mint leendő gyermekeik szellemi-lelki fejlődését és persze anyagi, fizikai jólétét, egészségét, boldogságát, tehetségeik kibontakoztatását.

–A szülőknek és gyerekeiknek  –  most már sok éves egyetemi oktatói tapasztalataim alapján – azt tanácsolnám, hogy az újszülött kortól az érettségiig terjedő 18-20 éves időszakot mindenképpen kizárólag annak szenteljék, hogy felfedezzék-felismerjék a tehetségeket, érdeklődési köröket és kizárólag azok kibontakoztatásával foglalkozzanak. Mindenkinek önmagának kell megtalálnia életcélját és szent küldetését, mert mindenkinek van és csak önmaga ismerheti fel, de a szülők sokat segíthetnek a partvonalról. Nem kell törődni a tanárok, szomszédok, ismerősök, barátok véleményével, nem kell törődni az iskolai eredményekkel, nem számítanak a társadalmi elvárások, szokások, csak az számít, hogy a palánta azzá váljon, amivé belső erőiből válnia kell. A fenyőmagból ne akarjuk pálmát nevelni!

–Pályaválasztóknál rossz kérdés, sőt nagyon buta és ártalmas, mérgező gondolat, hogy mivel kereshetnék sok pénzt. Még rosszabb, hogy milyen szakmák keresettek mostanában a munkaerőpiacon. Mire végzel, 5 év múlva ezek a viszonyok egyébként is gyökeresen megváltoznak, pláne utána életed egész hátralévő részében. Azzal kereshetsz sok pénzt, és azzal fogsz jó életet teremteni megadnak, amiben tehetséges vagy, amit jól tudsz csinálni, amiben jobb lehetsz, mint mások, mert szenvedélyesebben-boldogabban tudod csinálni. Ha az egyiptológia vagy a tengerbiológia a küldetésed, akkor ne hallgass a „jóindulatú” sátáni hangokra, hogy na de ebből hogyan fogsz megélni?!, Budapesten nincs is tenger!, az egyetemi fizetésből éhen halsz!, lassan már szülnöd kellene, mert kiöregedsz! Hogy lesz így férjed, feleséged?! Viszont, hogy Joda mestert idézzem: „tedd vagy ne tedd, de sohase próbáld!”

–A jó hivatás szolgálat. De olyan szolgálat, amiben örömmel szolgálunk, mert mi magunk választottuk ki, hogy kit-mit szolgálunk és azt is, hogy hogyan tesszük azt. Ha más mondja meg nekünk, hogy mit csináljunk akkor az nem szolgálat, hanem szolgaság.

–A tudományos kutatómunka egyéni szellemi alkotótevékenység. Akkor is egyéni, ha akármilyen nagy team keretében végzik, mert az a részprobléma, az az érdemi hozzájárulás, amit Te végzel sohasem lehet kollektív. Zongorát lehet együtt cipelni, de elmélyülten gondolkodni, inspirációt kapni, ihletettséget érezni, csak egyedül (sőt elvonultan, elcsendesedetten) lehet. A kutatás nem az, amikor a laborban lögybölünk, vagy a terepen mintát veszünk, vagy a mikroszkópi metszetet nézegetjük, vagy a szakirodalmat jegyzeteljük ki, vagy a kísérleti készüléket állítjuk be, vagy a meglévő jegyzetekből a publikáció standard szövegelemeit készítjük el, vagy a statisztikai szoftvert használjuk. Ezeket a műveleteket jól képzett technikusok, asszisztensek is el tudják végezni egy színvonalas gimnáziumi érettségi tudományos felkészültségének birtokában. A kutatás akkor történik, amikor (akár a WC-n ülve, akár mosogatás közben, akár a főnököd ostoba előadása közben helyeslően bólogatva, akár ideális esetben az otthoni dolgozószoba meghitt magányában) a tudományos problémán gondolkozol. Ha valakinél a kutatómunka nagy részét nem ez utóbbi teszi ki, akkor át kell gondolni, hogy ez-e az igazi küldetése.

— A tevékenységeinket minden élethivatás esetén két csoportba lehet osztani: azok a tevékenységek, amelyek közvetlenül az élethivatás megvalósulását, betöltését szolgálják és azok, melyek annak anyagi-, személyi-, magánéleti- stb. feltételeit hivatottak biztosítani. Tudományos kutatók esetén sok esetben fordul elő, hogy egy jeles kutató idejének 99%-ában megélhetését, családi- és társadalmi kötelezettségeinek teljesítését, majdani tervezett elmélyült kutatómunkája feltételeinek megteremtését, pályázati források megszerzését, adminisztratív munkáit stb. végzi és végül úgy hal meg 90 éves korában, hogy a „nagy projektbe”, melyre gyermekkora óta készül még bele sem fogott. Én ezért azt tanácsolnám minden kutatótársamnak, hogy ne múljon el olyan nap, amikor legalább 20 perc erejéig ne foglalkozott volna azzal, amivel igazából szinte mindig minden idejét töltenie kellene.

Bőhm Kornél az útkeresésről:

Az útkeresés sokszor gyötrelmes és nehéz megőrizni a kincstári optimizmust, magabiztosságot a sok bizonytalanság során. Szerintem három lépés kell ahhoz, hogy végül jó döntést válasszunk: egy alapos önismereti út végigjárása, céltudatosság és a lehető legszélesebb mértékű tájékozottság megszerzése.

Nicola Curtin – a pénz nem lehet a siker mércéje:

Hozd a legjobb formádat! Foglalkozz azzal, amit szeretsz és helyesnek gondolsz. Így sohasem fogod tehernek érezni. Segítsd a kollégákat: sohasem tudhatod, mikor lesz szükséged a támogatásukra. A siker akkor érkezik meg, amikor úgy érzed, értelmes dolgon munkálkodsz. Olyasvalamin, ami maximálisan kibontakoztat, kihasználja a képességeidet. Ne hagyd, hogy mások meggyőzzenek arról, hogy csak akkor lehetsz sikeres, ha sok pénzt keresel. Ugyanakkor, ha rosszul mennek a dolgaid, vagy úgy érzed, fordítva ülsz azon a bizonyos lovon, akkor tudni kell váltani. Szakíts kellő időt a családodra. Ne feledd, csak egyetlen életed van: használd ki! [A szerző fordítása.]

Ne félj a technikától – mondja Ali Luke:

Próbáld ki magad több dologban is. Ne félj az újtól – könnyen lehet, hogy érdekesnek találod majd. Ha technikai jellegű problémával találkozol, ne ess kétségbe. Könnyen találhatsz egy videót vagy szöveges útmutatót, ami segít eligazodni. Ma már mindenhez van leírás az interneten. És ne próbálj mindent azonnal megtanulni: haladj lépésenként. [A szerző fordítása.]

Hogyan tovább?

Köszönöm a közreműködőknek ezeket az értékes gondolatokat. Ebből a posztból többet tanultam önfejlesztésről, mint számos könyvből együttvéve.

Igenis megérdemeljük, hogy olyasvalamivel foglalkozzunk, ami örömet okoz és értéket teremt.

Ha kialakítod a megfelelő szemléletmódot és minden nap teszel valamit a céljaidért, más ember leszel. De legalábbis fényévekre leszel korábbi önmagadhoz képest. Meglehet, hogy nem oda jutsz, ahová tervezted, de nem is ez a lényeg: hanem a fejlődés.

Összeszedtem egy csokorban ennek az írásnak a legfontosabb gondolatait. Marketing nyelven nevezzük ezt most a siker 3 x 4-es képletének:

• Felfedező szakasz:
  • Figyeld meg, hogy a körülötted lévők hogyan látnak téged. Mik az erősségeid? Kérj visszajelzést.
  • Próbáld ki több dologban is magad, ismerj meg különböző szakterületeket, munkakultúrákat.
  • Nézd meg a gyermekkorodat: mivel töltötted leggyakrabban és legszívesebben az idődet? Könnyen lehet, hogy ez ötletet ad a folytatáshoz. Nálam ez pontosan így volt.
  • Mit csinálsz szabadidődben? Milyen könyveket olvasol? Milyen podcastokat hallgatsz? (Remélem, hallgatsz.)
• Kibontakoztató szakasz:
  • Ha megvan, mivel szeretnél foglalkozni, akkor fejleszd ki a megfelelő készségeket.
  • Koncentrálj és építs az erősségeidre, ne a gyengeségeidre!
  • Legyél nyitott a lehetőségekre és merj kockázatot vállalni: egy audiomixer vásárlása, podcast indítása, könyv megírása, vagy kilépés a biztonságot jelentő alkalmazotti létből mind-mind kiváló példák voltak erre.
  • Minden egyes nap tegyél valamit a céljaidért: tudatos gyakorlással és elmélyüléssel érkezik meg a siker.
• Megerősítő szakasz:
  • Ne feledd:
    • A valódi munka küldetés, ami jobb hellyé teszi a világot;
    • Egy jó munka találkozik a világ szükségletével;
    • A siker relatív: te határozod meg, melyik hegycsúcsra akarsz feljutni. Mindig van egy magasabb hegy.
  • Vedd körül magad hasonló gondolkodású emberekkel.
  • Minden nap szánj időt az elmélkedésre, ötletelésre. A saját módszeremet megtalálod a 7 napos produktivitási minikurzus anyagában.
  • Soha ne add fel, amíg nem találtad meg a küldetésed!

Egykori tanárom, mentorom, Dr. Hufnagel Levente szavaival fejezem be ezt a posztot:

Tehetségesnek lenni valamiben nem azt jelenti, hogy jobban kell festeni, mint Picasso, vagy eredetibb tudományos gondolatokkal előállni, mint Einstein, hanem csak annyit, hogy jobb érzékkel kell rendelkezni valamihez, mint amivel azok rendelkeznek, akik helyettünk az adott dologgal ott és akkor foglalkozhatnának.

Ha tetszett ez az írás, kérlek, ne tartsd titokban és oszd meg másokkal is!

Fotó kredit: Benjamin Davies on Unsplash