3 dolog, amit megbántam, hogy nem tettem meg 30 előtt

Nekünk arról kell döntenünk, hogy mihez kezdjünk az idővel, ami megadatik.

-Gandalf, Gyűrűk ura

Az élet szerintem 3 szakaszra osztható:

1. Amikor még ünnepled a szülinapodat. (Bár idősebb lennék!)
2. Amikor már nem ünnepled a szülinapodat. (Bárcsak megállna az idő!)
3. Amikor újra ünnepled a szülinapodat. (Bárcsak megélném az unokám ballagását!)

Hogy a 2. kategória mikor jön el, az személyfüggő, de harmincon túl vagy éppen negyvenhez közeledve egészen biztosan másként tekintesz az idő múlására.

Negyvenhez közeledve, készítettem egy rövid listát arról, mi az a három dolog, amit megbántam, hogy nem tettem meg 30 éves korom előtt. 

Nem utaztam

Bár a digitális nomádok korát éljük, itt nem elsősorban világkörüli és hosszú utakra gondolok. Sokkal inkább egy-egy kalandra, utazásra, amire szívesen emlékszik vissza az ember. Olyasvalamire, amit el tudsz majd mesélni az unokáidnak.

Itt egy rövid lista, mire is gondolok:

• kerékpártúra a tulipánok földjén,
• nagy keleti vonattúra,
• egy romantikus hétvége Velencében,
• ösztöndíjjal az Egyesült Államokban.

A fenti listából nekem egy sem volt meg. És ennek alapvetően nem anyagi okai vannak. Az okokat sokkal inkább magamban kell keresnem.

Hiányzott belőlem a kalandor szellem.

Gyáva voltam.

Azt hittem, majd eljön az ideje.

Hát nem jött el! Amíg az ember fiatal és nincsenek meg a családi és egyéb elköteleződései, addig sokkal könnyebb utazni. Ma próbálom úgy orvosolni ezt, hogy tudatosan tervezem a szabadidőmet.

A formális oktatást többre tartottam a gyakorlatnál

37 évesen, 2 diplomával, PhD-vel, 3 nyelvvizsgával és majdnem 4 év vezetői tapasztalattal a hátam mögött egy kedvező gazdasági helyzetben alig találtam állást. Persze ennek köze volt a speciális pályámhoz és válogattam is egy picit, de meggyőződésemmé vált, hogy a diploma (és ezzel együtt a formális képzés) erősen inflálódott.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne diplomázz. Tanulni nagyszerű! Formális körülmények között is. És bár a hazai felsőoktatás tapasztalatom szerint nem elég gyakorlatorientált (most finoman fogalmaztam), attól még értékes.

Az is igaz viszont, hogy az állásinterjún nem azt nézik, hány diplomád van és hol szerezted ezeket. Sőt, általában el sem jutsz az interjúig, ha nincs gyakorlatod és kapcsolataid.

Mielőtt elköteleződsz egy újabb iskola mellett, érdemes feltenni magadnak a kérdést: valóban szükséges ez? Nem tudok találni ehhez egy mentort? Nem tudok valakinél ingyen bedolgozni?

Azzal, hogy nem építettem tudatosan a karrieremet és a kapcsolatrendszeremet, elértéktelenedtem a munkaerőpiac számára.

Kár, hogy ezt csak a harmincas éveim derekán vettem észre…

Még nagyobb kár viszont, hogy tudatosan nem kerestem azt, amit szerelemből tudok csinálni.

Nem kerestem tudatosan az álmomat

Manapság, aki sikeres szeretne lenni, szereti a munkáját és bírja a terhelést, annak nagy eséllyel valóra válnak az álmai.

– Ricsipí (Dósa Richárd), Animal Cannibals

Michael Hyattnek van egy szemléletes keretrendszere. A produktivitást 4 zónára osztja:

• 4. zóna: Lélekölő zóna (Drudgery Zone) – itt azokat a feladatokat találod, amikben nem vagy jó, és amikkel nem szívesen foglalkozol;
• 3. zóna: Közömbös zóna (Disinterest Zone) – itt azok a feladatok vannak, amikben jó vagy ugyan, de különösképp nem élvezed ezeket;
• 2. zóna: Önjelölt zóna (Distraction Zone) – ezek azok a feladatok, amikkel imádsz foglalkozni, de béna vagy a megvalósításban;
• 1. zóna: Álomzóna (Desire Zone) – ez az a zóna, ahol a nagy dolgok történnek. Itt találkozik a szenvedélyed a hozzáértéssel, ami jelentős hozzáadott értéket hoz létre.

Hyatt szerint az időnk legnagyobb részét az Álomzónában kell(ene) töltenünk. Vagyis azzal kell foglalkoznunk, amiben jók vagyunk, és amit szeretünk csinálni.

Megkérdeztem 12 híres és sikeres embert (látod a mellérendelő viszonyt a két szó között?) a legkülönbözőbb területekről, hogy ők hogyan találták meg a számításukat és mit tanácsolnak azoknak, akik még keresik az útjukat. Ebből az interjú cikkből többet tanultam karrierről és önfejlesztésről, mint azelőtt bármikor.

Ha megkérdezel egy gyereket, gyorsan elmondja neked, mit szeret csinálni és mit nem. Mi felnőttek mégis azt gondoljuk, hogy muszáj olyan dolgokkal foglalkoznunk, amit nem szeretünk.

-David Hauser

Érdemes visszanyúlni a gyerekkorba és megnézni, hogy mivel töltötted leggyakrabban az idődet. Készíts erről egy listát és azonosítsd azokat a képességeket, amik ezekhez a tevékenységekhez köthetők.

Nálam ez így nézett ki:

• legózás: kreativitás, alkotás,
• természetkönyvek olvasása és annotálása: írással való foglalkozás, biológia, kreativitás.

Ebben a cikkben részletesen leírtam, hogyan fejtettem vissza a gyermekkori játékokból és az elmúlt évekből, hogy mi is a küldetésem, mivel kell foglalkoznom. 

Tanulságok

Utólag persze könnyű okosnak lenni. Azt mindenesetre megtanultam, hogy a lehetőségekkel élni kell. Ezeket az éveket már nem hozza vissza senki. Talán gyermekeinket már tudjuk ebben a szellemben nevelni.

Ha 30 alatt vagy, akkor érdemes átgondolni a fentieket. Ha a 30+-osok táborát erősíted, akkor üdv a klubban. Remélem, neked soványabb a bánalom listád. 🙂

Egykori tanárom és mentorom, Dr. Hufnagel Levente gondolataival zárom ezt a posztot:

Csak az a munka jó és méltó igazán az emberhez, ami hobbi és hivatás egyszerre, a többi kényszerpálya. Tehetségesnek lenni valamiben nem azt jelenti, hogy jobban kell festeni, mint Picasso, vagy eredetibb tudományos gondolatokkal előállni, mint Einstein, hanem csak annyit, hogy jobb érzékkel kell rendelkezni valamihez, mint amivel azok rendelkeznek, akik helyettünk az adott dologgal ott és akkor foglalkozhatnának.

Dr. Hufnagel Levente

Te mit bántál meg 30 előtt? Írd le kommentben!

Fotó kredit: Simon Migaj on Unsplash